Már több, mint két éve történt. Tavaszodott, kinyíltak az első virágok, csiripeltek a madarak. Tavasz volt. Tavasz, mikor új dolgok kezdődnek. Mikor új fejezeteket nyitunk, mikor búcsút mondunk a múltnak. Elköszönünk örökre, majd kimondjuk az első ‘szia’-kat.
Valahogy így. Majdnem így történt, csak nem egészen. Nem tűnt akkor fontosnak, sem meghatározónak. Nem is sejtettem. Mikor kezdtem megérteni, már késő volt visszafordulni. Te csak mentél előre, én csak követtelek. Pont, ahogy azóta is teszem. Próbálnék megállni, de mágnesként vonzol, egyre jobban…
Kár.
