Furcsa dolog a felejtés. Néha kötelező, néha elkerülhetetlen. Az élet része. Néha muszáj. Tovább kell lépni, nem visszagondolni, bezárni a kapukat és engedni a természetnek, hogy végezze a dolgát. Az emlékek elhalványulnak és elraktározódnak valahol mélyen, ahonnan már nem is olyan egyszerű őket előkotorni. Néha hiába szeretnénk egy-egy tökéletes pillanat minden apró részletét magunkba szívni és örökre megtartani, elveszik, eltűnik. Néha talán magunk sem tudjuk, mi is az, ami jelent valamit, mi is az, ami igazán számít, mi is az, amire emlékezni érdemes. Mert amiről azt hisszük, számít, talán csak egy véletlen, kósza pillanatban történt, aminek pedig nem tulajdonítunk semmilyen jelentőséget, később mégis meghatározó lehet.
Sokszor szeretnék előrerepülni az időben, valahová a nyugdíjas éveimbe, hogy annyi idő távlatából visszapillantva mégis mi az, amit másképp látok, mi az, amire még emlékszem, mi az, ami semmit nem jelentett, mi az, ami mosolyt csal az arcomra, és mi az, ami könnyeket a szemembe. Visszapillantanék, hogy tudjam, mivel érdemes most foglalkoznom, vagy hogy melyik úton induljak el afelé, ami majd számítani fog hosszútávon. Mert minden csak megtörténik, aztán teljesen elveszik, az emberek jönnek, aztán ugyanúgy ahogy jöttek, el is mennek. Vajon lesz olyan ember, akit most ismerek és ötven év múlva is tartom majd vele a kapcsolatot? Lesz vajon olyan, akit bármikor felhívhatok, hogy üljünk be egy kávéra, vagy hogy menjünk el sétálni? Vagy minden csak átmeneti most és egy idő után az összes szereplő lecserélődik mint a sorozatokban? Mennyire múlik rajtam és mennyire mindenki máson?
Na és ők? Ők emlékezni fognak rám? Az emberek, akik most a mindennapjaim részei. Vajon érdekelni fogja őket pár év múlva, hogy mi van velem? Van valami szerepem az életükben, vagy csak úgy vagyunk, beszélgetünk, eszünk, iszunk, bulizunk együtt, de később már mindegyikünk mással teszi majd ugyanezt? Eszükbe jut majd a sok emlék, amiken most együtt sírunk vagy nevetünk? Eszükbe jut majd mindaz, amit most megosztunk egymással?
Rengeteg kérdés, amire úgysem tud nekem válaszolni senki. Hogy hol leszek sok év múlva, ki tudja. Hogy a barátaim megmaradnak-e, nem tudhatom. Talán jó lenne ismerni minden választ, de talán a kérdéseket sem érdemes feltenni. Minden ki fog derülni egyszer. Minden. Addig csak megyek tovább előre és majd lesz valami.
