Talán úgy érzed, ügyesebb vagy nálam. Ügyesebb vagy, hiszen sok lépéssel jársz előttem. Lehetséges, hogy végig a te kezedben volt az összes ász, ezért tudtad, hogy én nem nyerhetek. Lehet, hogy mikor azt hittem, én irányítok, te akkor is csak nevettél a markodba, hiszen te tudtad előre, mit fogok lépni. Lehet, hogy a pókerarcom cserbenhagyott, lehet, hogy minden apró kis jel ott tükröződött az arcomon és ez téged mulattatott.
Elhúztad az orrom előtt a mézesmadzagot, azt várva, hogy éhesen és lelkesen futok majd utánad, de ha csak egy pillanatra is megállnál és hátranéznél, láthatnád, hogy nem loholok mögötted, ahogy várnád. Lehet, hogy azt vártad, követlek majd akár a világ végére is. Azt hitted, csillogó szemekkel, dobogó szívvel rohanok utánad, egyre azt kiabálva, hogy “várj meg!”. Biztos voltál benne, hogy elég csettintened és ugrok minden mozdulatodra. De ha rám néznél, csupán egy pillanatra, észrevennéd, hogy csak mosolygok rajtad.
Talán meglepődnél, ha látnád, hogy megálltam. Hirtelen megtorpantam, akárcsak egy meteor, mely a becsapódás előtt egy másodperccel meggondolja magát, és hátat fordítottam, készen arra, hogy elinduljak az ellenkező irányba. Nem várok rád többé. Azt hiszed, veszítettem, pedig elértem, amit akartam.
Gratulálok! Nyertél! Bármit is akartál, már a tiéd. Nálad voltak az ászok, vihetsz mindent. Te voltál az erősebb, a jobb, az ügyesebb, az okosabb. Nyertél. De én nem játszottam.
“Your words they had no meaning
How didn’t I forsee this?
Happiness and congrats
Know that I pretend I mean it
So cheers, toast, bravo to you
‘Cause you’re the man of the hour
I’ma have to send you some flowers…”
