The Master and Margarita

Михаил Афанасьевич Булгаков (Bulgakov)

Мастер и Маргарита – A Mester és Margarita (1928-1940)

Kissé el vagyok havazva a blogírással mostanában, úgyhogy most ezzel a csodálatos olvasmányélménnyel vagy könyvajánlóval igyekszem pótolni a lemaradást.

Mihail Afanaszijevics Bulgakov 1891. május 15-én látta meg a napvilágot Kijevben. Az orosz szatíra egyik legkiemelkedőbb írója, groteszk alkotásaiban főleg a korabeli Szovjetunió társadalomkritikája fogalmazódik meg. Legtöbb műve a sztálinista cenzúra áldozatának esett, így a Mester és Margarita is, melyet haláláig írt, de csak 1966-ban jelenhetett meg. Mivel munkáit nem hozhatta nyilvánosságra, rendkívül nehéz anyagi helyzetben élt, egészségi állapota pedig a harmincas évek végére rohamosan romlani kezdett. Magas vérnyomása miatt súlyos vesebetegség alakult ki nála, A Mester és Margarita végleges változatát feleségének diktálta le. 1940. március 10-én halt meg Moszkvában. A 3469 Bulgakov aszteroida róla kapta a nevét.

A regény címe alapján nem kapunk képet magáról a cselekményről. Mester? És Margarita? Nekem az első benyomásom az volt, hogy van valami Mester, akinek bizonyára valami tanítványa lehet Margarita, (különben miért lenne Mester?) és valószínűleg szerelem szövődik köztük vagy ilyesmi. Nos hát nem erről van szó.

A Mester alakjával valahol a második részben találkozunk először, Margaritával pedig még később. A mű cselekménye három szálon fut. Az első szálon rengeteg különböző emberrel és helyszínnel találkozunk Moszkvában. Megjelenik a titokzatos, magát hol fekete mágusként, hol történészként beállító Woland professzor segítőivel. Az első jelenetben két költővel beszélget, az egyiknek megjósolja a pontos halálát, mely szinte rögtön be is következik, a másik pedig elmegyógyintézetbe kerül. Ezt követően Woland kíséretével fekete mágia szeánszot tart a színházban, melynek következményeképpen a fél város megbolondul, illetve furcsa dolgok történnek.

A Mesterrel, aki bolondnak tetteti magát, először az elmegyógyintézetben találkozunk, itt meséli el szobatársának a saját történetét, tehát Margaritával való szerelmét és kapcsolatát. A harmadik szálon a Mester által írt regényt olvashatjuk, mely a Ponczius Pilátus, Lévi Máté és Jézus történetének sajátos értelmezése.

Margaritát, aki mélységesen szenved a Mester eltűnése miatt, felkeresi Woland egyik segítője, Azazello, hogy vegyen részt a Sátán Bálján, ugyanis Woland nem más, mint maga a Sátán. Margarita eleget tesz a kérésnek és visszakapja szerelmét, a Mestert. Hogy ezután mi lesz a sorsuk, az megtudhatja, ha elolvassa a könyvet. :)

Kiírtam egy szép idézetet, Margarita épp szenved, mert elveszítette a Mestert:

“Hunyorogva nézett fel a szép napsütésbe, visszaemlékezett aznap éjjeli álmára, s arra is, hogy pontosan egy esztendővel ezelőtt, ugyanezen a napon, ugyanebben az órában, ezen a padon ült ővele. Ő ma nem volt mellette, de Margarita Nyikolajevna gondolatban mégis ővele társalgott: “…kérlek bocsáss el, engedd, hogy végre szabad legyek, szabadon lélegezhessek…” – És gondolatban maga válaszolt önmagának helyette: “Szabad vagy, azt hiszed, visszatartlak?” És ismét visszafelelt neki: “Ugyan már, miféle válasz ez? Előbb tűnjél el az emlékezetemből, akkor leszek szabad…”

A mű értelmezése nem könnyű feladat, nem csak amiatt, mert több szálon futnak az események, és mert sokszor óriási káosznak tűnik az egész, de tele van groteszk ábrázolásmóddal, társadalomkritikával és önéletrajzi vonatkozással. Például azokat a motívumokat, mikor a Mester elégeti a Pilátus-regény kéziratát, vagy mikor bolondnak tetteti magát, Bulgakov saját példájáról mintázta. Margarita alakját pedig teljes mértékben harmadik feleségéről mintázta. Nem elhanyagolandó a párhuzam Margarita és Goethe Faustjának Margitja között sem.

Nos az ismertető után megosztanám saját élményeimet is. Ahhoz képest, hogy meglehetősen komoly műről van szó, ráadásul orosz, (ami nem zárja ki természetesen a lehetőséget, hogy könnyen olvasható legyen, de én a Bűn és bűnhődést február környékén félretettem és azóta is porosodik, pedig már csak száz oldal van hátra és egyébként egyáltalán nem rossz) nem kell az embernek megerőltetnie magát, hogy koncentrálni tudjon. Az események pörögnek, a szöveg könnyen értelmezhető. Ami nekem nehézséget okozott, az a rengeteg szereplő a csodálatosan hasonló orosz nevekkel, amiket sokszor összekevertem és időbe telt rájönnöm, hogy most épp kiről is van szó.

Nekem nagyon tetszett, azoknak tudom ajánlani, akiket valamilyen szinten érdekel az orosz irodalom, az orosz felfogás, a történelem, vagy a bibliai vonatkozások. Aki Büszkeség és balítélet-féle szerelmi történetet vár, annak nem biztos, hogy tetszene. Remélem sikerült felkeltenem valakinek az érdeklődését.

A végére pedig még egy nagyon igaz idézet:

“Úgy áll a dolog, hogy ha egy ember belső világa, a lelke nem tartogat meglepetéseket számunkra, akkor személye érdektelen.”